HALÁL a VÉGEKEN
A minap titokzatos haláleset történt településünkön. Mivel az ügy kapcsán idegenkezűség gyanújának esete merült fel, vizsgálat indult. Noha a vizsgálat az elkövetők kilétére fényt derített és a halált okozó eszközök is meglettek, felelősségre vonás mégsem történt. Ugyanis az áldozatot nem találták meg. Ahogy mondani szokták, egyszerűen füstté vált.
Az esetnek több szem és fültanúja is volt. Elmondásuk szerint órákig tartott a „gigászi” küzdelem az áldozat és az elkövetők között. A támadók minden lehetséges eszközt bevetettek: baltával, fűrésszel támadtak, de kemény ellenállásba ütköztek. A „matuzsálemi” korú áldozat szívós ellenfélnek bizonyult.
Kapuink, határaink utolsó védelmezője, bástyája volt Ő, aki tiszteletet parancsolóan magasodott a többiek fölé, őriző szemét mindig rajtuk, rajtunk tartva, aki haláltusájában sem hazudtolta meg önmagát. Utolsó szavai (amint a földön fekve az irtózatos küzdelem hevében hősiesen szavalt és a szél szárnyán eljutottak hozzám) a következőek voltak:
„Itt nyugszunk vándor
vidd hírül az Emődieknek
megcselekedtük, amit megkövetelt
a Haza.”
A rendőrségi helyszínelők jelentétében pedig ez állt: a 100 éves almafa bizonyíthatóan
2009-01-30-án, 11 óra 30 perckor szűnt meg létezni.
Az életét úgynevezett megélhetési bűnözők oltották ki, akikkel szemben tehetetlenek vagyunk.
u.i.: Azonban a Tél tábornok jövőre is újra támad, és harcba küldi „katonáit”. Óriási túlerő és kielégíthetetlen étvágy, és egyre nagyobb gátlástalanság jellemzi ezeket a „katonákat”. Mivel most már, hogy az utolsó bástyánk is a földig rombolódott, védtelenek vagyunk.
Isten óvjon minket!
Klebovicz Gyula