Emőd egészségügyi helyzetéről szóló beszámoló

(Az előadást Kállai József állította össze)

Tisztelt Hallgatóság!

Városunk Emőd Egyesület e témát jogosult tárgyalni Alkotmányossági jogon s ezzel együtt az Egyesületi törvény alapján, valamint az Uniós elvek szerint a civil szerveződés a mind annyinkat érintő közügyek

Kinek az érdekét képviselje az Egyesület? A válasz egyértelmű: elsősorban a betegekét és a velük foglalkozó orvosokét.


Jelenlegi helyzet kialakulása:

1990-es évek elején szabad orvosválasztással indított a háziorvosi szolgálat bevezetése. Természetesen ez már egy indító hazugság volt, mint maga a filozófiája is. A szabad orvosválasztás nem volt szabad választás, mint ahogy orvosom sem a háziorvosom. Inkább mi vagyunk az orvosunknak a házi betegei.

Rövid helyzetfelmérés után a helyi egészségügy prominens MDF-es "főorvosa" rájött, hogy a pedagógusokhoz hasonlóan politikai befolyást tud gyakorolni a képviselő-testületre, így az orvosok és a pedagógusuk egyértelműen átvették az önkormányzat irányítását. Az ekkor született háziorvosi szerződések egyoldalú szerződésekké váltak, a vesztes önkormányzattal szemben. Háziorvosaink társadalmi elismertsége ugyan csökkent, de gazdasági és politikai befolyásuk ugrásszerűen megnőtt. Időközben több területen gondok és feszültségek keletkeztek, de ezek feloldása, ill. kezelése nem történt meg. Az egészségügy ellenőrzés nélkül maradt. Sem a felettes hatóságok, sem a képviselő-testület nem tudott és nem akart "belenyúlni" e problémás helyzetbe.

Kórházi ellátásról:

Erről az anyagot, Moldova György: Tékozló koldus című könyvéből vett idézetek szolgálnak.

Városunk Emőd Egyesület tagjai értékelték és feldolgozták az egészségügyről rendelkezésre álló információkat és az alábbi megállapításokat tette:

Háziorvosainkról és az egészségügyben dolgozókról

1./ A szociális problémákat előzmény nélkül rázúdították az egészségügyre és az első vonalban dolgozó háziorvosra, melyet ő természetesen egyedül megoldani nem tudott.

2./ Folyamatosan betegek között lenni, látni szenvedésüket, emberpróbáló magatartást kíván, nem beszélve a fertőzésveszélyről és egyéb veszélyekről.

3./ Orvosaink már nemcsak a kórházi, hanem már közvetlen kollégáiktól is elszigetelődtek. A pénz minden kollegalitási kapcsolatot átrendez. Nem kellemes a sehová, tartozás érzése sem.

4./ Az egészségügyben dolgozó személyek konfliktustűrő és kezelő készsége tanulmányok alapján igen gyenge. Nem kaptak az egyetemen megfelelő pszichológiai képzést. Felsőbbrendűségi tudatuk ami hivatásukkal együtt alakult ki nem enged meg semmi külső kritikát, vagy észrevételt.

5./ Az OEP folyamatosan nehezíti életüket, lehetetlen adminisztrációs terhekkel. Minden évben többszöri szerződésmódosítások vannak új elszámolási és jelentési szabályokkal.

6./ Orvosaink nehezen viselik kivételezett státuszuk megkérdőjelezését. Az APEH egyszerű vállalkozókká minősítette le őket, adószámmal és adótanácsadóval ellátva.

Működési engedélyeket kell beszerezni ahol, egyszerű ügyfeleknek tekintik őket is. Magas szintű jogi ismeretekkel kell rendelkezni és a vállalkozásuk után iparűzési adót is kell fizetni.

7./ A háziorvosi körzet fenntartása, műszerekkel való ellátása egyre többe kerül. Az OEP már nem hajlandó teljes körűen finanszírozni a körzet fenntartását, az önkormányzat pedig kivonulóban van a finanszírozásából.

8./ Orvosaink óriási tudása rövid idő alatt amortizálódik, ezért állandó továbbképzés válik szükségessé. Az idősebb korú orvosaink már nem képesek a modern számítógépes rendszereket átvenni. Ezzel szemben a középkáderek bámulatosan hamar beletanultak a számítógép kezelésébe.

9./ A háziorvos nyugdíjba vonulása esetén nehezen tud megválni praxisától, ugyanis fizetőképes kereslet nem alakulhatott ki. A betegek és a helyettesítő orvosok szemszögéből elfogadhatatlan a praxisátadás körüli végtelennek tűnő huzavona.

10./ Egyes betegek magatartása, személyes, higiénés állapotuk, szellemi-fizikai nyomorultságukból adódó fegyelmezetlenségük, kulturális állapotukból adódó különbségek, egyes betegek teljes tájékozatlansága (butasága, hiedelemvilága) keseríti, nehezíti orvosaink életét.

11./ A háziorvosi körzetben megjelent egy új betegtípus, mégpedig a Miskolcról kiköltözött polgárok, akik nagyvárosi szolgáltatást és magatartást várnak el egy falusi körzettől és személyzetétől.

12./ Orvosaink és a helyi elit kapcsolata is átrendeződött. Vagy nem veszik igénybe a helyi egészségügy szolgáltatásait, vagy ténylegesen, a szolgáltatást soron kívül megvásárolják. Itt már csak nyomokban van meg az orvos és beteg közötti hagyományos alá és fölérendeltség.

13./ A háziorvosi körzet középkádereinek helyzetére a teljes függőség jellemző, ami sohasem jelent jót. Bár szakképzettségük jogszabály által előírt, de a továbbképzésük munkaadójuk kénye kedvétől függ.

14./ Diplomás jól képzett egészségügyi középkáderek, ápolónők jelentik a jövő fejlődését. Egyre több egészségügyi szolgáltatást egyre kevesebb orvos fog ellátni, amit csak a diplomás ápolónők segítségével lehet megoldani. Nekik is vállalkozásban, illetve önállóan, vagy közalkalmazotti státuszban kellene lenniük.

15./ Összességében elmondhatjuk, hogy Emőd város orvosai feladatukat nagy szakmai hozzáértéssel, lelkiismeretesen látják el. Személyes példamutatásukkal is megpróbálják az egészséges életmódot propagálni. Igényeiket, elvárásaikat rugalmasan hozzáigazították a jogi és gazdaságkörnyezeti helyzetükhöz. Már nem kívánnak személyesen részt venni a helyi politikát megtestesítő képviselő testületben, inkább hivatásukra összpontosítanak.

Megoldódott a háziorvosi szolgálat körüli finanszírozási és vagyoni kérdések többsége is.

Az OEP, a MEP, az ÁNTSZ, és az Orvosi Kamara átvette, és színvonalasan ellátja a finanszírozási, ellenőrzési, és érdekvédelmi feladatokat.

A fenti változások hatására az emődi önkormányzat passzivitásba merült. A kapcsolattartás lazult, az orvosok tartózkodó álláspontra helyezkedtek. Csendesen végzik a munkájukat és tudják, hogy nem sok mindenre számíthatnak az önkormányzattól.

Kiút keresése címszavakban és naiv jobbítási szándékkal

1./ Az egészségügyről helyzetfelmérést és közvélemény-kutatást kellene tartani a teljes nyilvánosság bevonásával.

2./Természetesen Emőd városának egészségügyi fejlesztési tervvel, programmal kellene rendelkeznie, ami 10-15 éves távlatban meghatározná a célokat és feladatokat.

3./Az egészségügyben is be kell vezetni az uniós elvárásoknak megfelelő minőségbiztosítási és ellenőrzési rendszert. Ezzel együtt szükséges a személyre, munkakörre vonatkozó teljesítményértékelés is.

4./ Helyes gyakorlat lenne az egészségügyi dolgozók évenkénti beszámoltatása, munkájuk értékelése az ÁNTSZ, és Orvosi Kamara, valamint a nyilvánosság bevonásával. (Emőd önkormányzata még nem tárgyalta átfogóan működésének 16 éve alatt ezt a lényeges kérdést).

5./ Önkormányzati szervezéssel szakápolói apparátus-létrehozás szükséges, ami elsősorban diplomás ápolónőket jelent, akik ellátnák az idős betegek otthoni, kórház utáni szakápolását és részt vehetnének a szűrések szervezésében; Angliában a védőnők végzik a nőgyógyászati szűrések nagy részét.

Ugyanezek a szakápolók a lakosság betegápolási ismereteit is bővíthetnék. Előadásokat tarthatnának iskolákban, idős otthonokban, és egyéb lakossági fórumokon.

Gondoljunk csak bele egy orvos bruttó fizetéséből három-négy diplomás ápolónő munkáját, lehetne megfizetni, akik a szakterületükön maximumot nyújtanák. Nyugaton egy orvosra négy-öt ápoló jut, amíg nálunk egy orvosra egy ápoló jut.

6./ Emődi fiatalokra különös gondossággal kellene vigyáznunk. Túl sok a szenvedélybeteg, drogos fiatal kisvárosunkban. Itt valami borzasztó hanyagságot követtek el az illetékesek. Fiataljaink nem túl jó kondíciókat mutatnak, egészségkultúrájuk nem felel meg a kor szellemének. Önpusztító szokásaik, deviáns magatartásuk kirí a környező települések fiataljaitól.

7./ Középkorosztály botrányos halandóságának visszaszorítása elsőrendű feladata egészségügyünknek. Itt mérhető és összehasonlítható adatokra lehet csak támaszkodni. Nincs idő, azonnali beavatkozás szűrés és kezelés hozhat eredményt.

8./ Kisvárosunk lakossága hihetetlen gyorsasággal öregszik. A fiatalok elmentek munkát keresni. Hátra hagyták idős hozzátartozóikat Ezért robbanásszerűen nő a 60 éven felüliek száma akik több gondoskodást igényelnének, de erre nincs felkészülve sem a szociális ellátórendszer, sem az egészségügy. Ilyen tömegű egyedül élő, idős ember ellátásával még nem találkozott a magyar egészségügy és a közigazgatás a történelem során.

Egyesületünk kötelességének érzi, hogy meghúzza a vészharangot idős polgáraink érdekében.

9./ Kórházi mintára, ügyeleti körzetenként, betegjogi képviselő tevékenységét, alkalmazását javasolnánk.

10./ Gyógyszertár helyzetének külön vizsgálatát és működésének megnyugtató megoldását Emőd közvéleménye elvárja.

11./ Egyszerűsíteni és korszerűsíteni kell a háziorvosok adminisztrációs munkáját. Az orvos gyógyítson és betegeket látogasson. Saját betegei ill. személyek részére ne adhasson hatósági jellegű igazolásokat.

Befejezésül:

"Az egészséget ápolni, fejleszteni, kell egy egész életen át” mert az egészség nem az egészségügyben vész el."

Egyesületünk nem vállalhatta fel valamennyi egészségügyi intézmény bemutatását. Nem foglaltunk állást a hálapénz ügyében, mert ez elsősorban nem helyben megoldandó ügy. Nem szóltunk külön a védőnői szolgálatról, a fogorvosi szolgálatról sem.

Egy civil szervezet nem tudja és nem is vállalhatja magára a problémák komplex kérdéskörét és megoldását. Azáltal, hogy az Egyesület helyi társadalom előtt nyilvánosan és őszintén felveti a kérdést, már remélhetőleg előbbre is jutott a megoldás rögös útján.